Köszönöm,hogy benéztél!
Van úgy, hogy találkozunk valakivel,
talán sohase láttuk addig,
de alighogy rápillantunk,
érdekel, még mielőtt egy
szót is váltottunk volna."
Remélem ti is így lesztek
és még sokszor benéztek.
Segítsetek
,Katt a párnára.
Bővülni fog ,nézz be többszőr.
|
|
|
Menű |
|
| |
|
Új csodák |
|
| |
Főoldal
Gyerekeknek
http://barbie.everythinggirl.com/
http://www.egyszervolt.hu/ret/
http://www.minimax.hu/index.php
http://www.startlapjatekok.hu
http://teveclub.hu/
http://www.levendulaneni.
DÍJAIM
KÖSZÖNÖM Anna
A
LEGJOBB WEBOLDALAKNAK
JÁRÓ DÍJAT!
2
Napjaink hatalmas weboldal-kavalkádjában
érdemes odafigyelni a legjobbakra.
A világ legnagyobb közösségi oldalainak,
a világháló legjobbjainak járó elismerés
díjazottjait internetes tömegkultúrája, legnagyobb
elismerést kapjanak,felfigyelve így egymásra.
A szabályok értelmében:
kiteszem a logót az oldalamon jól látható helyre,
belinkelem azt a személyt, akitől kaptam,
megnevezek 5 (blogot v.) weboldalt , belinkelem azokat,
üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek..
Az én általam javasolt oldalak
//honeyjen-oldala.gportal.hu/
//pro.domo.gportal.hu/
//mamka.gportal.hu/
1
A Kreatív Blogger díjjal
Anna ajándékozott meg.
Nagyon szépen köszönöm neki!
A szabályok értelmében:
kiteszem a lógót
oldalamon, jól látható helyre,
belinkelem azt a személyt, akitöl kaptam,
megnevezek 5 weboldalt,
belinkelem öket,és üzenetet hagyok
a kiválasztott személyeknek .
Kiválasztottaim:
Lady Lunától kaptam
megtisztelt a barátságával.
Barátság díj.2008
Ajándékozd meg azt a személyt,
aki úgy érzed a Barátod,
és megérdemli ezt a díjat.
Linkeld be azt a
személyt akitől kaptad,
És azt akit a Barátságoddal
megtisztelsz!
Én úgy érzem,
az én Leg-Kedvesebb Barátaim!
Jenikém,a Druszám,Mamka,
Annától
Köszönöm.
X X
|
|
"Mindennap
megszünik valami,
amiért az ember
szomorkodik,
s mindíg
születik valami,
amiért érdemes
élni
és küzdeni".
(Herakleitos)
Olyan jó néha angyalt lesni
S angyalt lesve
a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni
S mesék tavában mélyen,
mélyen ezt
a világot elfeledni.
|
|
|
|
Veled...
Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot, Akkor szerelmesen karodba olvadok. Elcsitulnak köröttünk a város zajai, Csak a szellő lágy hangjait hallani.
Ahogy testem ölelésed bűvkörébe vonja, Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja. Csak Te létezel akkor és árnyékodként én, Szemedből a szerelem sugárzik felém.
Napfényízű csókod még forrósítja számat, De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat. Most még sem a hideg borzongatja testem, Hanem a bennünk tomboló szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít, A szerelem minket az egekig repít. Annyira akarlak, belesajdul lelkem, A vágy, szinte tűzként száguld ereimben.
Ölelsz, és ölellek, csókra csók felel. Forró pillantásod, szinte megperzsel. Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül, A vágy keltette dallam, szívünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál, Minden porcikánk, enyhülésért kiált. Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok, Az önkívület után magamra találok. Boldog mosollyal a szemeidbe nézek, S már csak simogató kezemmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk. A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk. Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon, Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom.
Nem tudlak elfeledni. Emléked még most is fáj. Minden ébredés olyan kínzó nélküled, Kell, hogy egyszer még újra rám találj.
Én várni fogok rád a dombtetőn, Hol annyiszor ölelt karod. Nézem a szelíden hömpölygő folyót, És mellém képzelem imádott alakod.
Újra átélem AZ ölelésed, A szél - most helyetted simogat. Várni foglak valahányszor a hold Ezüstté csókolja AZ árnyakat…
------------------
Mikor arcodon követhetem lelked, amikor nem nézel vissza, mert éppen csukott szemmel látsz. Mikor egy sóhajjal leheletként siklik alá szíved, akkor érinteném meg ajkammal a szemed."
Legyen szép a napod. Köszönöm a kedves meglepetést, hogy kitetted a képeim. Nagyon boldoggá tettél vele. Mindig öröm, ha az ami nekem tetszik másokat is megérint. Szeretetpuszillak: LadyMoon |
Magányos, álmos esteken, megsebzi lelkem a bánat, Ilyenkor mindig jobban vágyom utánad. Az égen a hold is sápadtan ragyog, Hiába kacsingatnak rá pajkos csillagok. Hiába van idebenn ölelő meleg, Ha féltő szereteted nem védi szívemet. Hozzád vágyom, oda, hol szerelmed ölel át, Hol elfelejtem a világ összes bánatát. Hol lágy, szerelmes szavakat suttog AZ este, És felhő ágyán elpihen AZ álmos hold teste. Ott vad vágyunk mindig lángra gyúl, S a szerelem bíbor köde lassan ránk borul…
-
Talán már csecsemőként is utánad sírtam, De te nem hallhattál. Tán gyermekként kiáltottam utánad, De meg sem fordultál. Kamaszként megtéptem a ruhám, Csak hogy figyelj rám, De Te észre sem vettél, Rám sem pillantottál. Felnőttként aztán elfogytak szavaim, A csend lett a zeném, Csak néma sóhajaim Küldözgettem feléd. Végül nem marad másom Csak magányom könnyei, Szerelmemből rügyező bánatom Harmatcseppjei. Végre rám találtál És szívedig emeltél, Szerelmed szárnyán A csillagokig vittél…
-----------
Újra és újra repülni akarok. Repítsetek hát ölelő karok! Lázas kezed, ha bőrömhöz ér, Fellobban bennem a szenvedély. Áll az idő, csak a vágy suhan, Körülöttem minden feledésbe zuhan.
Csak Te létezel és árnyékodként én, Szemedből a szerelem sugárzik felém. Kívánj! Akarj! Remegj a testemért, Ahogy halálraítélt remeg az életért! Szeretni akarlak, érted remegni, Egy forró ölelésben szinte elégni. Ölelni lelkemmel, szolgálni testemmel, Melletted állni igaz szerelmemmel. Megsemmisülni szerelmünk tüzében, S elhamvadni a beteljesülésben. Finom pernyeként repülni a szélben, Megfürödni a vakító napfényben, Majd elcsendesedve a földre hullni, S az éltető hűs záporra várni, Melytől a lágy porból új vágy virág serken, Melynek a legszebb virága az igaz szerelem…
Bodor László : Egy csillag AZ égről lehullott.
Képzeld azt, hogy egy folyóban úszol! A víz kéklő, és élő. Az élet vize ez. Képzeld azt, hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz hol lassabban, hol gyorsabban! Az élet dolgai ezek. Képzeld azt, hogy néha elfáradsz, szürke felhőkből eső áztat, és olyankor a partra kívánkozol! Nehézségek ezek. Képzeld azt, hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul, és te megpihensz! A gondoskodás öblei ezek. Képzeld azt, hogy partra szállsz és gazdagon nyíló, illatos rétre találsz! Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek. Képzeld azt, hogy langyos szellő karjai ölelnek, S szárítják nedves ruhádat! Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek. Képzeld hozzá AZ aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén. A törődés sugarai ezek. Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz! A nyugodt pihenés árnyai ezek. Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod! A csend hangjai ezek. Képzeld azt, hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról, és ízét kívánva beleharapsz! A mézédes nedv hegyről lezúduló kristálypatakként mossa át tikkadt torkodat. Új életerő íze ez. Képzeld azt, hogy fürge szárnyú, röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül! Az öröm apró gyermekei ezek. Képzeld azt, hogy zamatos, fűszer illatú levegőt szívsz be AZ orrodon, mely felüdíti tested, lelked! A szabadság illata ez. Képzeld azt, hogy amikor kinyitod a szemed, és AZ égre pillantasz, fehér felhők vattapamacsán átívelő szivárványt látsz, mely a nap sugaraitól áttetszően ezerszínűre festi folyódat! A szeretet sokszínűsége ez. És most képzeld azt, hogy mindez valóság!
És éld AZ életed!
------------
Egyedül vagyok Az alkony vére vörösre festi az eget . Itt állok a kövön, hol nemrég veled ülve Együtt néztük a távoli csillagfényeket. Azóta minden más lett. Véget ért egy álom. A csillagok feljöttét csak egyedül várom. Elhagytál. Most távolabb vagy tőlem, Mint a hunyorgó csillagok. De én látom, ahogy a víz felett Ott lebeg utolsó mosolyod…
Magányomban talál rám az alkony. Árnyakat karcol lelkemre a bánat. Könnytelen szemmel, de befelé sírva Anya még ma is sírok utánad.
Megrohannak az emlékek, Kedves hangod újra hallom. Pedig rég kihűlt már érintésed melege Szomorú arcomon.
És akkor a csendet halk nesz töri meg. Alászáll az égből egy Angyal. Átkarol, szelíden simogat, Halk , suttogó szavakkal vígasztal.
Sóhajba burkolva távozik belőlem a bánat, Fázós lelkem melengetik puha angyal szárnyak. Aztán átkarol és egyre feljebb szállunk. Magunk mögött hagyva gyötrő bánatunk. Ajkán – Anyám – a Te mosolyod ragyog,
S elérhetővé válnak a távoli csillagok…
Már Csak egy nap és AZ évnek vége, Az elmúlt napokat tegyük el emlékbe. Trombitaszó harsan, durran a sok pezsgő, Mint a hó hull fejünkre a konfetti eső. Vidáman és reménykedve várjuk AZ Új Évet, Én is kívánok hát Neked mindenféle szépet. Kívánom, hogy legyen örömöd végtelen, A szeretet, MI körül vesz, AZ legyen önzetlen. 2007-ben ezer áldás érjen, Öröm és szerencse utadon kísérjen. Bú és a bánat messzire kerüljön, Gondolatod, vágyad, álmod teljesüljön. Szilveszterkor nem kívánok Neked egyebet, Lépteidet kísérje óvó szeretet. Költözzön szívedbe béke, a lelkedbe nyugalom, Légy boldog a következő 365 napon.
BUÉK:)))))
------------------
Most minden ragyog tőled, Csillog AZ egész világ, A Nap beléd oltotta Ragyogó sugarát. Ezt a fényt AZ ember, Csak szívével látja, Beragyogja szívemet Szerelmed fáklyája…
--------------------
Hajnalodik odakünn. Újra születnek a fények. Kirajzolódik AZ ágy vonala, Melyben hiába is keresnélek. Az éjszaka hideg kékje Arany ragyogásba fordul, Szememből egy könnycsepp - Lelkem ékszere – utánad, kicsordul. Vigasztalón végig simítja AZ arcom, Ahogy lassan a mélybe hull. S én a neved suttogom a semmibe, Némán, hangtalanul…
-----------------------
Az ünnep édes illata betölti a szobát, Talán épp most suhant rajta egy Angyal át. Itt hagyta a fa alatt azt a szeretetet, Mely még szebbé teszi ezt a szép ünnepet. A szemekben a meghatottság könnye ragyog, Áldássá válnak most a gondolatok. Rád gondolok most, bár tőlem messze vagy, De barátságod ajándéka ITT van a fa alatt. A boldogsághoz nem kellenek drága dolgok Elég, hogyha barátságod fénye rám is ragyog. Köszönöm Neked, hogy Te is gondoltál rám,
S a sok szép gondolatot, amit nekem írtál.
Azt mondtad én vagyok a Te őrangyalod. Lehetnék, de a Teremtő halandónak alkotott. Pedig szívesen lennék az őrangyalod, Ki vigyázza lépted, és óvja a mosolyod. Vigyáznék rád éjjel, nappal, őrizném az álmodat, Elsimítanám homlokodról a gondszőtte ráncokat. Angyalszárnyam borítanám fázó testedre,
Este álomport hintenék álmos szemeidre.
De félek, akkor nem élvezhetném a csókjaid mámorát, S nem érezném otthonomnak a mennyek országát. Inkább választom hát a halandó életet, Csak testemen érezhessem az ölelésedet. De lépteidet halandóként is vigyázhatom, És mindig feléd nyújtom majd segítőkész karom. Neked adom szerelmem, és halandó szívemet, És emberfeletti erővel küzdök majd,
Azért, hogy boldoggá tegyelek.
Egy mosoly nem kerül semmibe, és nagyot visz véghez.
Gazdaggá teszi azt aki kapja, és aki adja sem lesz szegényebb.
Csak egy pillanatig tart, de AZ emléke olykor örökké él.
Senki nem elég gazdag ahhoz hogy nélkülözni tudná, és senki sem olyan szegény hogy NE tudná adni.
A barátság érezhetõ jele.
A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek.
Bátorságot önt a csüggedõbe.
Ha valamikor találkozol valakivel aki nem adja meg neked a megérdemelt mosolyt, légy nagylelkû és ajándékozd meg te Õt a mosolyoddal.
Mert senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, mint aki nem tud mosolyogni másra....
-----------------------------------
Az otthon a lélek.
Nem bútorok, a szõnyegek, a képek.
Az otthon: a szív, a melegség,
harmónia, szeretet, egység...
Becsület, erkölcs melegágya,
egyéni ízlés féltett vára.
Menhely a viharban , vészben,
világítótorony AZ éjben.
Fáradt vándor pihenõ fája,
álmos gyerek fehér párnája.
Minden ami szép, jó, kedves,
békességes, nyugalmas, csendes.
Ahová mindig visszavágyunk,
bárhol vagyunk, vagy bárhol járunk.
Nyáron még röpködött a lila Tündér, Táncát sárga pillangók kisérték. Most fagyott testtel a földön fekszik, Törékeny teste hideg, mint a jég. Talán közönyünk végzett vele, Abba halt bele, hogy köztünk élt. Pedig nem sokat várt tőlünk. Kedvességéért, csak mosolyt remélt. De mi közönyösen néztük, Tán észre sem vettük, Ha hozzánk lépett kikerültük, Hogy gyorsan tovább siethessünk. Nem figyeltünk rá eléggé, Talán túl szelíd volt a hangja, Azt sem vettük soha észre, Ha ölelésre lendült karja. Egyre bánatosabb lett, Elhagyta az ereje. Pedig ő fényt akart hozni Sokunk szürke életébe. Most itt fekszik, A teste hideg, akár a jég, De angyali arcán a szeretet mosolya, Most is látszik még…
Pihentető éjszakát és gyönyörű álmokat kívánok.
| | | | |
|
|
Dal
az életről
Néha nehéz,
néha könnyebb,
néha mosoly,
néha könnyek,
néha megbocsátás,
néha ítélet,
néha csüggedés,
néha remények.
Az Élet az,
mely nyomomba' jár
ha megállok,
ő is megáll
s vár,
hogy induljak már,
mert nincs idő
ott van mögöttem
a következő,
kit lökdösni,
rúgni kell
és bíztatni,
ha menni nem akar:
"Igyekezz!
Végezd életed hamar!"
Néha ilyen,
néha olyan,
a fő, hogy
ne vedd komolyan
ne hallgass rá,
mondjon, 'mit akar,
hisz nemsoká'
minden jó lesz
a közömbös
-kedves föld
betakar.
Őri István
|
|
|
Csodák töletek |
|
| |
|
Kedves portálok |
|
| |
|
Csodaszépek |
|
| |
|
Mások csodás portáljai |
|
| |
|
Látogatásaim |
|
| |
|
|